Pszichodráma blog

Bizalom a pszichodrámában

A pszichodráma csoportnak sajátos normái vannak, ami lehetővé teszi hogy egyfajta 'burokban' legyenek a jelen lévők. Ez segíti, hogy minél hamarabb kialakuljon a bizalom a jelenlévők között.
Ha kialakult a csoportbizalom, lehetővé válik, hogy olyan érzéseket, gondolatokat osszanak meg egymással a csoporttagok, amit sokszor a családban vagy baráti kapcsolatokban sem lehet. Valamit a legmélyebb tartalmakból, olyat, ami igazán fontos, vagy nehéz számomra. Ha ezt meg tudom osztani a többi csoporttaggal és a többiek ehhez kapcsolódnak és ebben a közegben élhetem meg, hogy nem vagyok egyedül a problémáimmal... az valami egészen újfajta élmény lehet saját magamról, a többiekről. Ez az együttérzésnek egy másfajta szintje, mint amit a hétköznapokban megtapasztalunk. Mélyen megélhetem, hogy elfogadható vagyok a nehézségeimmel, a kihívásaimmal együtt. 

Elakadások és életszakaszok: Hogyan találjam meg a saját utamat?

Amikor egy új szakaszba ér az életünk, az mindig új kihívásokat hoz magával. Sokszor tehetetlennek, frusztráltnak érezzünk ilyenkor magunkat, hiszen nincsenek eszközeink, nem tudjuk, hogy mi vár ránk pontosan. 

Ilyen lehet például, amikor egy új állás vagy szakmai "irányváltás" egyszerre izgalmas és félelmetes. Vajon jó döntést hozunk? Megfelelünk-e majd az új kihívásoknak? Ezek a kérdések természetesek, de ha túlzottan eluralkodnak rajtunk, könnyen megrekedhetünk a döntéshozatalban.

Vagy amikor az aktív munkáséveket magunk mögött hagyjuk, egy teljesen új élethelyzettel találkozunk. Hirtelen rengeteg szabadidőnk lesz, de vajon hogyan töltsük el tartalmasan?

A kezdődő felnőttkor is sok feszültséget hordoz, annak ellenére (vagy talán pont azért), mert rengeteg lehetőséget is kínál. Hogyan fogok beilleszkedni a munka világába? Hogyan tudok függetlenedni a szüleimtől? Hogy fogom megtalálni társamat? Ez az időszak sok bizonytalanságot rejt, hiszen "sorsdöntő" kérdésekre kell választ találnunk.

Amikor pedig végre megtaláljuk a nagy Őt, és megérkezik a várva várt baba, szintén hatalmas változásokat hoz az életünkbe. De mi van akkor, ha valaki nem szeretne gyereket, vagy épp nem találja a megfelelő partnert? A társadalmi elvárások sokszor nyomást helyeznek ránk, ami még nehezebbé teszi a döntéseinket.

Hogyan találjam meg a saját utamat?

Az egyik legfontosabb kérdés, amit fel kell tennünk magunknak: Hol vagyok én ebben a rendszerben? Mennyire tudom felismerni a saját igényeimet, határaimat? Sokszor mások elvárásai vagy a társadalmi normák alapján próbálunk haladni, és csak későn jövünk rá, hogy nem a saját utunkat járjuk. 

Ha úgy érzed, elakadtál, merj segítséget kérni, hogy megismerhesd a saját érzéseidet, gondolataidat, vágyaidat. Az élet állandó mozgásban van – ha most úgy érzed, hogy egy helyben toporogsz, az nem jelenti azt, hogy ez mindig így lesz. A csoportban lehetőséged van lépésről-lépésre haladni. Az önismereti folyamat segít rátalálni a saját erőforrásaidra, vágyaidra, és elindulhatsz az utadon, ami már a saját álmaid felé visz.

Eltűnő rítusok: Hogyan segíthetnek a közösségi élmények?

A rituálék segítenek abban, hogy értelmet adjanak a változásoknak, ugyanis egy-egy életesemény nemcsak egyéni, hanem közösségi szinten is jelentőséggel bír. A rítusok megkönnyítik az átmenetet: egy közösség jelenléte megnyugtat, biztonságot, támogatást jelent számunkra. Megerősít abban, hogy nem vagyunk egyedül, összekapcsol másokkal. A közösség által megérezzük, hogy ez a változás az élet része. Reményt ad, hogy vannak körülöttünk olyanok, akik ezzel sikeresen megküzdöttek.

Például a menstruációt sok kultúrában ünnepként kezelték: a lányok nővé válását családi vagy közösségi eseményként. Ma azonban sok nő számára ez tabu vagy akár szégyenérzettel teli élmény. Nem is gondolnánk, de ezek az élmények összefügghetnek azzal, hogyan is éljük meg például saját nőiességünket. (Hasonlóan szülésélmény alapján saját anyaságunkat...) A modern társadalom egyre inkább eltávolodik a közös megélésektől, sokszor érezzük úgy, hogy az életünk fontos fordulópontjaiban egyedül vagyunk. 

Hogyan hozhatjuk vissza a közösségi élményeket?

A csoportban nyíltan beszélhetünk ezekről a témákról, ami segíthet lebontani a tabukat és csökkenteni a szégyenérzetet. Sőt, a dráma eszköztárával újraírhatjuk ezeket az élményeinket és felválthatjuk elfogadással, növekedéssel. A csoportban sokat lehet tanulni egymástól, akár csak azáltal, hogy valódi együttérzést kapunk.

Az életünk tele van változásokkal, és ezeknek nem kell magányos küzdelmeknek lenniük. Ha újra megtaláljuk a közös megélések és rítusok erejét, az nemcsak az egyén, hanem a társadalom számára is pozitív hatással lehet.

Merre induljak el? Mire jó a pszichodráma?

A pszichodráma segít abban, hogy kívülre helyezzük azokat a belső érzéseket, gondolatokat, amelyeket hordozunk. Ezáltal jobban ráláthatunk a saját működésünkre, és mélyebben megérthetjük mások belső világát is. Ahogy a kép egyre bővül, úgy leszünk képesek többféle megküzdési módot és stratégiát elsajátítani, ezzel gazdagítva a "belső térképünket".

A pszichodráma csoportos formában működik, ahol egy biztonságos, ítélkezésmentes közegben tapasztalhatjuk meg a megértés és az elfogadás erejét. Ezekben a csoportokban nincsenek tanácsok, hanem lehetőség van a belső világunk megélésére és kibontakoztatására. Az anonimitás megőrzése révén a résztvevők egymás számára ismeretlenek, ami segíti a nyitottságot és az őszinte megnyilvánulást.

Damasio kutatásai szerint az érzelmek testi élményekhez kötődnek, és ezekre emlékezik a testünk. A pszichodráma teret ad arra, hogy újra átéljük ezeket a testi élményeket, de immár egy támogató közösségben, amely egyfajta egészséges, életteli kapcsolódást hoz létre. Ezáltal a fókusz nem kizárólag önmagunkra kerül, hanem a csoport többi tagjának perspektívája is gazdagítja az élményt.

Lépésről lépésre haladunk, a lélek folyamata nem siettethető. A lélek maga szabályozza, hogy meddig engedi a munkát, a vezetők pedig csak irányítják a folyamatot. Ez hosszabb időt, akár egy évet is igénybe vehet, de a változás elkerülhetetlen: ha a rendszer egy eleme változik, a többi is átalakul.

Az önismereti munka nem egy lineáris folyamat, de általában azzal kezdődik, hogy rádöbbenünk, felismerjük, hogyan is működünk kapcsolatainkban. (Az önismeret nem a rossz és jó tulajdonságaink ismerete, hanem sokkal inkább saját gondolat, érzelemvilágom, működésem megismerése.) A csoportos módszer segít annak a feltárásában is, hogyan észlelnek mások, illetve megtapasztalni, hogy mennyire másképpen is érzékelhető ugyanaz a helyzet egy másik szemszögből. Ha már jobban látjuk magunkat és nyitottá válunk valóban a másik nézőpontjának a befogadására, akkor elkezdhetünk másképpen reagálni, viselkedni. Egyre jobban megerősödünk magunkban, egyre többször érezzük magunkat kompetensnek és végül képessé válunk arányosan és tudatosan beépíteni az új működést (például határaink kifejezésében).

A pszichodráma lehetőséget teremt arra, hogy lépésről lépésre haladjunk az önismeret útján, és megbékéljünk a belső hangjainkkal. Azáltal, hogy külsővé tesszük az érzéseinket, megtanuljuk kezelni őket, és így fokozatosan egyre kiegyensúlyozottabbá válhatunk.